Jelen.
Sok élmény kimaradt, nem volt kedvem írni. Pótolni fogom, mert rájöttem, hogy nekem fontos, hogy az élményeim megmaradjanak így.
New York, London kétszer, és rengeteg előadás itthon is.
És ami jön, az 1 hónap NYC!!!! Mert megérdemlem :-))
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfü lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek s árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrü illat, amely felszáll a földről.
Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni.
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy a pillád az én álmomra zárul.
Pablo Neruda: Száz szerelem szonett - 17. szonett
Rengetegen kívántak ma boldog születésnapot, kollégák, barátok, távolabbi ismerősök - távoli múltból tűntek fel jókívánságaikkal.
?
Még soha nem éreztem magam ennyire magányosnak.
Péntek
Szombat
Vasárnap
Nem vagyok Ákos fan, de ez most így:
Valami véget ért. Hello. Keresem az utam. Adj hitet.
Utóirat: a koncert nem is volt rossz, majd kritika következik.
Egy tévéműsorban éppen az imént közölte velem a műsorvezető, hogy a nők manapság a nőies, vékony, lányosarcú pasikat szeretik. Akkor én biztos el vagyok tévedve. Uraim, jelentem, én a férfias férfiakat szeretem, a nő én vagyok! Köszi!
Régen írtam nagyon. Az évvége elmúlt, elkezdődött az új, semmi olyan ami máskor ne történhetett volna. Pedig egyébként mennyi minden történt velem. Persze ez többségében munka, a másik ennél sokkal érdekesebb felében pedig színház és koncert intravénásan.
Az évet ismét Londonban kezdtük - BETT, amit persze őrült színházazással kötöttem össze: Avenue Q, Chicago, We Will Rock You, Phantom of the Opera, Billy Elliot.
Az AvenueQ egy nagyon jó (Tony-s) darab, itthon is megy a Centrálban és az is jó, érdemes megnézni. (illetve nem tudom, úgy látom módosult a szereposztás és kishazánkban ez jelentősen befolyásolja egy muscal minőségét) Jelen korunk problémáival foglalkozik vicces formában, de valahol mégis komolyan, frappáns szövegekkel, jó dalokkal.
A Chicao az első londoni előadás, amire azt mondom, hogy nem tetszett. (najó, ez is nyilván egy szint felett) Mégpedig a rendezés miatt. A zenekart feltolták a színpadra, az ansamble adta a kisebb szereplőket és nagyjából biodíszletként is funkcionált. De ez sem lett volna baj, ha az egész nem lett volna ennyire minimál és revü jellegű. Továbbmegyek, ez sem lett volna baj, ha a rendező beleálmodja ebbe a közönséget is. Ugyanis olyan érzésem volt, hogyha a bárpult előtt ülnék egy széken, vagy egy asztalnál kisebb társasággal, akkor minden rendben lett volna. De így nem, mert nem kaptam meg a várt színházi élményt. (jééé, hogy emlékszem még így, ennyi hónap után is)
A Queen dalokból összepakolt rockmusical, egy kellemes esti kikapcsolódás, amire eljött néhány kollégám is (mondván mi a fenéért vagyok én ennyire oda a kinti zenés színházakért - már van sejtésük). Lehetett énekelni, tombolni, volt látvány, jó énekesek.
A Phantomot kifejezetten David Shannon kedvéért néztem meg újra, mert májusban a Nyomorultakban lenyűgözött. Abban jobban is tetszett, de Ramin Karimloo-nál így is sokkal jobb volt, még akkor is, ha Karimloo kapta meg a lehetőséget arra, hogy a folytatás original cast-ja legyen.
A Billy Elliot megkoronázta a hetet, utolsó estémen ezt láttam. Jobbnál jobb színészi alakítások, díszletek és ragyogó rendezői megoldások. Meg kell nézni.
Amikor Londonból hazaértünk őrület várt ránk, hiszen lenyomtunk 25 db képzést röpke 3 hónap alatt, gyakorlatilag a napi munkák mellett, mert ugye az is megvárt bennünket. Örültem, hogy élek, de azért pár előadásra közben eljutottam. Operett - Rebecca, MüPa - Don Giovanni, Erwin Schrott áriaestje, Trisztán és Izolda. A Rebecca meglepően jó volt, talán mégsem hiába reménykedtem, hogy akad jó előadás is az Operettben, ami musical (juteszembe, annyira szeretném megnézni a Spamalotot a Madách-ban). A Don Giovanni érdekes rádöbbenés volt, anno még az énekóráimon imádtam Mozartot énekelni, most pedig egyszerűen dögunalmasnak találtam. Jó volt a rendezés, jók voltak az énekesek, szóval a "hiba" az én készülékemben van. Schrott klassz volt, kedves és közvetlen, de extázisom nem volt. A Trisztán friss élmény. Visszaköszöntek páran a tavalyi Ringből - szerencsére. Németh Judit iszonyú jó volt, ahogy Christian Franz és a többi férfi szereplő is. Isolda nálam nem aratott osztatlan sikert, a középlágéja gyengélkedett és Judit simán leénekelte. Hozzáteszem, az is előfordult, hogy a zenekar irdatlan hangerőt produkált, amit még egy nagy energiával és hangi adottságokkal bíró Wagner-énekes sem tudott áténekelni. Ez a rendezés hibája is volt, de nemcsak ez - most kissé döcögősre, homályosra sikeredett, kapott is füttyöt a végén rendesen.
És hol voltam még, na hol??? Hoooool??? NEW YORK-ban!!!! De erről majd külön.
Hat előadásra már van jegyünk a következő évad MüPa - MET közvetítéseire, megyek Elton John és Natalie Cole koncertre. (és bár az még távol van, de azt hiszem 80%, hogy januárban megint összekötöm a BETT-et imádott Londonom megsimogatásával és színházjárással)
Ja, és ezzel még tartozom: Diana Krall egy zseni. Közvetlen, jó humorú, abszolút nem elszállt, baromi jó zenész, ahogy a vele zenélő 3 úriember is. Nagyjából egyetértek ezzel. A Cole koncertre is egyedül megyek majd, van ennek is varázsa.
A munkahelyen nagy változás elé néz mindenki, de az utóbbi időben nem éreztem késztetést arra, hogy posztoljam a kifejezetten magán történéseimet és most sem érzem, hogy ezen változtatnom kéne.
Vica megírta a tegnap esténket itt.
A koncertről annyit, hogy Tom Jones zseniális. Végignyomta a 2 órát és úgy énekelt, de úgy...
mégmégmégmég ilyet :-)
2009. október 10. szombat 19:00
A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN
Puccini: Tosca
A MET új produkciója
2009. október 24. szombat 19:00
A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN
Verdi: Aida
2009. október 25. vasárnap 19:30
Hilliard Ensemble & Arditti Quartet
2009. november 07. szombat 19:00
A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN
Puccini: Turandot
2009. december 19. szombat 19:30
Orgonautak: Cambridge – Stephen Cleobury és a King’s College Kórusa
2009. november 11.
Tom Jones
2009. november 18.
Diana Krall
Az ember alapvetően csak magára számíthat. Időnként mellénk sodor valakit, valakiket az élet ilyen-olyan pozícióban, de alapvetően minden döntés a miénk és a lelkünkkel is magunk maradunk.
balinto 2006